Amint arról az ügyben készült vádirat beszámolt, a férfi többször is módosította vallomását a nyomozás során, ám egyszer sem ismerte be tettét. Az újragondolt vallomások nem csak a bizonyítékoknak, de sokszor önmaguknak is ellent mondtak.
Az első bizonyítékot R.Razvan telefonjából nyerték, illetve nyerték volna, ha valamilyen "rejtélyes" oknál fogva nem törlődtek volna a híváselőzmények. Ez felkeltette a nyomozók figyelmét, emiatt lekérték a mobilszolgáltató által rögzített cellainformációkat, melyekből egyértelműen kiderült, a férfi vallomása ellenére háromszor is beszélt édesanyjával telefonon a végzetes pillanatokat megelőzően.
Ugyancsak perdöntő bizonyítékként könyvelték el az Apa település térfigyelő kamerája által rögzített felvétel is, melyen jól látszik, amint a férfi megérkezik édesapja autójával a buszmegállóba, hogy megvárja munkából hazatérő anyját. Az is tisztán kivehető, hogy egy ronggyal végigtörölgeti az autó műszerfalát, kormányát és sebváltóját, mi több, a gyilkos fegyver is látszik a felvételen, melyet maga mellé készített. Anyja megérkezésének pillanatában keresztet is vetett. Annak ellenére, hogy a vádlottnak is megmutatták a képeket, végig tagadta bűnösségét. Még nővére jelenlétében is.
Szintés fontos bizonyítékként vették fel a vádiratba azt a Lacoste márkájú cipőt, melynek nyomait szerte a lakásban és az udvaron is megtalálták. A felismerhető talpnyom ott volt a nagymama ágya mellett, a ház előszobájában, valamint az édesapja holtteste körül. Annak ellenére, hogy a cipőt nem sikerült megtalálni, több tanú is – köztük a volt felesége – határozotttan kijelentették, hogy R. Razvannak volt egy Lacoste cipője, melyet előszeretettel hordott.
A nyomszakértők ezek mellett több vérnyomot is felfedeztek abban az autóban - a sofőrülés melletti ajtón és a lábtörlőn -, mellyel R. Razvan hazavitte édesanyját a buszmegállóból. A DNS-vizsgálat kiderítette, hogy a vér a nagymamától és az édesapától származik, és vélhetően a gyilkos fegyverről került oda. Az anyósülés alatti lábtörlőn pedig az édesanya vére volt, mely arra utal, az ülés mellett szállította a véres ruhákat és a fegyvert az utolsó gyilkosság után.
Bár megpróbálta megmagyarázni a lehetetlent, a begyűjtött bizonyítékok és a tanúvallomások mind a férfi ellen szóltak. Mindezeket megfontolva z ügyész a maximális kiszabható büntetést kérte a vádlottra, felemlegetve az R. Razvan által elkövetett gyilkosságok kegyetlenségét, a férfi együttműködésre nem hajlandóságát, illetve azt, hogy a férfi borzalmas tette saját családtagjai ellen irányult. A bíró pedig helyt adott az ügyész kérésének életfogytiglanra ítélve R. Razvant.